A munkája és a hobbija is ugyanaz

Dr. Jurisits József Ericsson-dijas

A közelmúltban átadott Ericsson-díjak egyik tulajdonosa dr. Jurisits József, a szekszárdi Garay János Gimnázium igazgató-helyettese, matematika-fizika szakos tanár.

Névjegy: Dr. Jurisits József Nagyhajmáson (Baranya megye) született 1940-ben Végzettsége: ELTE matematika-fizika szak,1964-ben. Fizikából doktori címet szerzett. Munkahelye: Bonyhád Petőfi Gimnázium, Pécs Széchenyi Gimnázium,1994-töl igazgatóhelyettes a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Nős, két felnőtt gyermeke van.
    

- Mikor kezdődött ez a hosszan tartó és meghitt kapcsolat ön és a fizika között?
- Az első fizika tanárom Kaltenbach Adám volt, ő szerettette meg velem a tantárgyat, a mai napig mind pedagógiai, mind emberi szempontból példaképemnek tekintem.
- Nem véletlen tehát, hogy ezt a pályát választotta, de úgy tudom, soha nem érte be "csak" a tanítással.
- Szaktanácsadói feladatokat 1970 óta látok el Tolna megyében. Tíz évig tevékenykedtem a TIT-ben, mint szakosztály-elnök, megalakulása óta néhány éves megszakítással elnöke vagyok az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei szervezetének és tagja voltam az országos elnökségnek, több országos versenybizottságban is dolgoztam. Rendszeresen készítek versenyfeladatokat, több tankönyvet írtam, most éppen egy gimnáziumi másodikos fizika tankönyvön dolgozom.
- Ezek fényében tehát nyugodtan elmondhatja: a munkája és a hobbija egy és ugyanaz.
- Szerencsés vagyok, mert egész életemben azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Néha persze egy kicsit sok a kötelezettség, megfordul a fejemben, hogy ezt vagy azt lemondom, nem folytatom tovább, de valahogy mindig megoldódik a helyzet és nincs szívem egyiktál sem megválni.
- Ennyi elfoglaltság mellett nem sok mindenre maradhat ideje, ha mégis akad, mivel foglalkozik legszívesebben?
- Hobbinak is nevezhetjük, bár ez is a fizikához kapcsolódik a szemléltető eszközök tervezése és készítése. Az is igaz, hogy eredetileg a kényszer vitt rá, nem lévén megfelelő szemléltető eszköz a fizika tanításához. A zenét is szeretem, tangóharmonikázni magam is tudok, néha, baráti társaságban még ma is játszom.
- A most kapott Ericsson-dij egyfajta életmű-díjnak is tekinthető. Van-e olyan eredménye, melyre különösen büszke?
- Minden diák minden eredményére büszke vagyok. Két tanulóm nemzetközi diákolimpián szerzett arany-, illetve ezüst fokozatot, sokan szerepeltek sikerrel OKTV-n és a legkülönfélébb versenyeken. Két évtizeden át vezettem a megyei központi fizika szakkört, melynek célja elsősorban a versenyekre való felkészítés volt. A kollégák jó hozzáállása mellett talán ennek a központi szakkörnek is a következménye, hogy a fizika tantárgy Tolna megyében felzárkózott a matematika mellé, legalább is, a versenyek szintjén. De örömet jelent nekem minden olyan tanóra, ahol sikerült a tanulók érdeklődését felkelteni, lelkesíteni őket. Szép emlék számomra az a Socrates-program, amelyet egy 25 fős csoportom egy olasz iskolával közösen valósított meg "Harmónia a természettel, az ezerarcú energia" címmel.
- Míi foglalkoztatja mostanában?
- Büszke vagyok rá, hogy kollégáimmal jól együttműködve a gimnáziumban szinte tömegmozgalommá vált a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban (KÖMAL) tanulóink folyamatos munkája. Ennek következtében az országos pontversenyben immár évek óta az első három között végzünk, többször az élen. Nem szorosan a tan anyagra épülő, az egész fizikát átfogó versenyt a szakma rangosnak tartja és nagyra értékeli az elért eredményeket. Örülök annak, hogy ebben is ilyen sikeres a Garay János Gimnázium.

Megjelent a Tolnai Népújság 2000. december 9.-ei számában - VENTER MARIANNA

Mi az Ericsson-dij? Az Ericsson cég magyarországi Kutatás-Fejlesztési Igazgatósága által tavaly alapított díj, melyet matematikatanárok nyerhetnek el az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Ericsson-díj bizottságainak ajánlása alapján. Minden évben két kategóriában ítélik oda, általános iskolában, gimnáziumban, speciális tagozaton tanító tanárok körében tehetséggondozásért, ill. a két tantárgy népszerűsítéséért.